TOP Mix - Évkezdés

Ritka márciusi hónapot írunk. Elmenne februárnak, mert bizony a napot jóformán csak képről látni, és tökéletes lenne áprilisnak is, mert szeszélyességben nyugodtan felvehetné azzal is a versenyt. A vizek sem melegednek 5-6 °C már jónak mondható.


De hiába, a horgászt csak viszi a vére, a tél is hosszú volt, úgyhogy ilyen körülmények között kellett nekivágnom idei első rakósbotos horgászatomnak.


Február hónapban jutottam hozzá régi nagy álmomhoz, egy felső kategóriás Topmix Stradivari Allround rakóshoz. Az idő sokáig kegyetlen volt, így hiába babusgattam a szobában, gumiztam be a topseteket, szereltem fel a poharat, sajnos nem volt esélyem a megszellőztetésre sem. Üldögéltem a szobában, kötözgettem a horgaim, készítettem a szerelékem. Nem akartam túlbonyolítani. A hely a nagyvenyimi úszós tó legmélyebb része, ahol ilyenkor a halakat sejtettem. 3-as topsetre szereltem, mert a víz kb 2 méter lehet a kiválasztott helyen. 0,3 grammos úszót raktam a 14-es főzsinórra, a súlyozást pedig három részre osztottam. Az idei évben próbáltam ki először a Preston szakál nélküli horgokat, most is ezek közül fogok választani egyet a 12-es előke végére.


Március 17-ét írunk, és végre egy kicsit csillapodott a szél, kisütött a nap, és a munkám se gátolta a horgászat semmihez sem fogható érzésének élvezetét. Kicsit rozsdásan pakolok kifelé, hosszú volt a tél, nem jönnek olyan könnyen a mozdulatok. A horgászatot a láda és a görgő elhelyezésével kezdtem, ezután -még a bot összerakása előtt- az etetőanyag megkeverésének álltam neki.


Bizony az etető. Gondolom másoknak is nagy dilemma, hogy ilyen időben mit, és mennyit etessenek. Én a minőségre szavaztam. Az idei évben találkoztam a Carpselector XT71-es, fekete színű etetőanyaggal. Először még kicsit tartózkodó voltam, mert korábban már csalódtam ilyen téli kajákban, de mikor kinyitottam, és megcsapta az orrom a korábban még nem érzett, kellemes illata, akkor már engem meg is győzött. Összetétele sokrétű: kukoricát, pelletet, fluoro morzsát, de még tigrismogyorót is találtam benne.


A terv az volt, hogy sok "csemegét" és kevés etetőt akartam bejuttatni. Bár az XT71 tartalmaz pelletet, én még adtam hozzá kétfajta mikropelletet és csemegekukoricát is. A bekeverést víz helyett- a hideg vízre való tekintettel- CSL likőrrel tettem, mert ez segíti az aromák oldódását ezen a hőfokon. Nem kellett hozzá sok, mert rendkívüli tapadó erővel bír az etető. Pár perc alatt tökéletes állagot kaptam, és különösebb erőlködés nélkül tudtam gombócot formálni, nem okozott gondot a nagymennyiségű pellet, kukorica.

 

A gombócokat a bot összerakása után, poharazva juttattam be a fenékmérés alatt talált gödörbe. Nagyon könnyen ment a betolás még koszos kézzel is, mert a Stradivari felületét ultrahanggal kezelték, és úgy csúszik, mintha légpárna lenne a kezem és a bot között. A pohárba nem csak a gombócot raktam, hanem minden alkalommal megfűszereztem jó csipet csontival, hátha a lassan süllyedő, vergődő lárvák segítenek előbb odacsalni a bajszos ebédvendégeket.


Sikerült kényelmesen elhelyezkednem, pedig elég lusta voltam, nem cipeltem ki mindent a partra. Még szerencse, hogy korábban már beruháztam egy Topmix kis szerelékes asztalkára, amin most minden elfért, amire menet közben szükségem lehetett.


Sajnos mire csak a horgászatra kellett volna koncentrálnom, addigra az oldalszél is felerősödött. Úgyhogy első alkalommal megtapasztalhattam, hogy botom mennyire nem engedelmeskedik a természet erőinek. A derekam a végére megfájdult, de a bot nem engedett, nem hajlongott össze-vissza.


Bár a víz nagyon hideg volt, de szerencsére az etető meghálálta a belé vetett bizalmat. Ha nem is állt felhőben az etetésen a nyálkás testű sereg, de azért volt módom kipróbálni, hogy mennyire passzol az 1,8-as csőgumi a gyengébbik topsethez. Először fogtam két óvatos kárászt, és úgy megörültem nekik, hogy nem csak a fotózást úszták meg, de haltartóba sem kerültek, hanem egyből visszanyerték a szabadságukat.


Fél óra szünet után már tűkön ültem, mert apró buborékokat véltem az úszóm körül felfedezni, amit nem tudtam másnak betudni, mint a pontyok jóízű böffentésének, akik elégedettek a lakomával, és egy könnyű, két szem csontiból álló desszertre vágynak. Szerencsére nem kellet sokáig várnom, az antennaközépre súlyozott úszom komótosan merült alá. Akasztást követően nem nevezhetnénk vehemensnek a védekezést, de ilyen hideg vízben én valószínűleg úszni sem tudtam volna.


Ezután még fogtam egy kisebb és egy nagyobb pontyot is, de ők nem lesznek olyan emlékezetesek, mint az első, amit az új rakóval fogtam.


Próbaképp a végén felraktam az utolsó tagot a minitoldó helyére és ledöbbentem. Mintha nem is tettem volna semmit. Ugyanolyan könnyű és feszes maradt a bot. Dicséri a tervezőt, és a gyártót, akik így eltalálták a súlypontot.


Az ég beborult és lehűlt a levegő, a szél tovább erősödött, a kezem lefagyott, de boldogan pakoltam össze, mert felavattam az új botot. Soha rosszabb évkezdést.


Írta, fotózta: Molnár Tamás
2009. március 25.

A cikk a topmix.hu-n.

 

12.jpg2.jpg9.jpg5.jpg6.jpg10.jpg7.jpg13.jpg11.jpg8.jpg14.jpg1.jpg4.jpg3.jpg


AdmirorGallery 4.5.0, author/s Vasiljevski & Kekeljevic.